Valszínűleg vissza kellene mennem az időben, hogy megértsem 2,5 éves fiamat, aki 6-kor kel és 9-kor már képes látványosan és hosszasan unatkozni.
Így felnőtt(?) fejjel ezt elképzelhetetlennek tartom, hiszen annyi játék van és annyi új dolog a világban, hogy még bőven messze kellene lennie az unatkozási stádiumtól. De ő az élő példa. Én emiatt is elhiszem, hogy a mai cibergyerek-korosztály túlterhelt és túlinformált. Vagy az a kamu, amikor szüleink előadját az egy darab favonattal/csuhébabával elvoltunk egész nap sztorikat. Szerintem ők is unatkoztak. Nagyfiam max fél órát hajlandó bármivel játszani, akár társaságomban is… Bár jól emlékszem, hogy én is unatkoztam, de ez az emlék már korai kamaszkoromra datálható, amikor a “barbizás” meg legózás már nem volt izgi és épp az MTV slágerllistájának is vége lett. tény, hogy már mi is sokat tévéztünk és a nyáriszünetben minden nap megnétzük videókazettáról ugyanazokat a filmeket, név szerint (robin Hood a tolvajok fejedelme, És megint dühbe jövünk, Macskafogó, Bizánci tűz). Erre a négyre emlékszem intenzíven – ciki, nem ciki, ez van.
