állítólag mindenki átesik a leesésen…
de a vicc az, hogy mindannyian az ágyon voltunk, kikúszott kettőnk közül és egy pillanat alatt leesett
volt tompa puffanás, hangos üvöltés, csendes és kétségbeesett összenézés…
de nagyobb volt a lelkiismeretfurdalás, mint a sérülés.
ui.: meg voltam győződve róla, hogy nálam ez nem fordulhat elő, ha ott vagyok.
Miér’ nem kommentel itt senki? És mér’ írsz oly ritkán?
- mer’ kevesen olvassák – szerintem
- mer’ mostanában nincs bennem ihlet, talán mer’ fáradt vagyok.