Cápa, mert kijött az első foga (pici és éles, tűhegyes, és persze, hogy harap). Vasárnap kocogott a kanál és sem a banánpüré, sem a fogíny nem szokott kocogó hangot adni, amikor puha műanyagkanálhoz ér. Elsőgyerekes anyuka következtetése kizárásos alapon: “Akkor itt egy fognak kell lennie! ” És naná hogy az volt, ill. van. Édes, cuki, váratlan. Az én fiam aztán igazán stramm. Már akkor gyanús volt, amikor a szurikat gyakorlatilag szemrebbenés nélkül tűrte, és most vált bizonyossá, amikor sírás, alvatlan éjszakák, különösebb nyálzás és étvágytalanság, fogínydudorodás, hasmenés nélkül egyszer csak kocogott a kanál. Minek az a sok fakszni, az olyan megjátszós-csajos. Kemény pasik nem panaszkodnak… A család meg örömtáncot lejt. Ez ám a teljesítmény! Bezzeg majd a kitűnő bizonyítván, az természetes lesz… Hát így van ez.
Ja, és csimpi, mert amikor viszem, kapaszkodik kézzel lábbal, de les mindenfelé, mint a kis csimpánzkölykök.
