Őszinteség vs. barátság?

Szomorú, ha az őszinteség rombolja a barátságot. De még szomorúbb, ha az őszinteség miatt derül ki, hogy nem is igazi egy barátság. Nem tudom, melyik a rosszabb, majd az idő megadja a választ.

Ma valszeg nagyon meglepődik/ött rajtam egy barátom. Levélben - hangsúlyok nélkül -  kellett (?) őszintének lennem hozzá.  Lehet, hogy le is ír (egy időre). Érdekes, hogy ennyire őszinte (vagy már nyers) utoljára gimiben voltam egy lányhoz, akivel mély barátságunk ellenére vagy pont ezért rengeteget bántottuk (meg) egymást és akkor nagyon fájt oda-vissza. De meg lett az eredménye. Igaz pár évre szétváltak útjaink, de olyan alapokat építettünk, hogy azokra pár év szünet után is lehetett építkezni tovább és már egy ideje rakjuk a téglákat (3 éve?). És pont tőle kaptam a múlt héten azt a bókot, hogy végre kezdek a sarkamra állni és nem is biztos, hogy olyan rosszul fogok kijönni a mostani helyzeteimből. (Hogy ne felejtsem majd el visszaolvasva - hiszen ez egy napló, arra utal, hogy 30 év után kiköltöztem falura és a rokonság közelsége sok komfrontációt eredményez. Ill. eredményezett volna, ha nem nyeltem volna és pont most mondtam el neki, hogy nem fogom hagyni magam mostantól, mert nem akarok azon az áron jófej maradni, hogy belül meg meghülyülök, csak azért, hogy mindenkinek megfeleljek.) Vagy ugyanígy itt csengenek a fülemben másik barátném szavai, hogy az első gyermeke születése után jött rá, hogy már nem olyan simulékony, sokkal határozottab, van véleménye és úgymond “nem hagyja magát”. Na, ez itt nekem a 3 kulcsszó. Nem hagyom magam. Csak azért nem fogom hagyni magam, hogy mindenki szeressen és mindenkinek megfeleljek, főleg az általam meg nem választható rokonok és ismerősök (értsd kötelező barátságok) miatt. (sajnos a fent említett nyers levél egyébként nem ez ak ategória) Ilyen vagyok  és a közhellyel élve, aki szeret, így is szeret. A fene nagy igazságérzetem forrást kell, hogy találjon, mert a végtelenített belső monológok gyilkolnak és rombolnak.

A jóga meg egyébként nagyon jó. És véletlenek márpedig nincsenek, most is sejtek egy sorsszerű találkozást, csak nem akarom elkiabálni.

Ui.: most látom csak gépelés közben, hogy úgy dagadnak az erek a kezemen, mint Madonnának a Stroy magazin lehúzós képein - gondolom a 8,5 kilós izombogyó gyermek egésznapos cipelése miatt.