Micsoda globális titoktartás megy itt, nem semmi.
Mindenki mosolyog és jó pofát vág, ahogy én is, mert “nem kell kiteregetni a szennyest”, de ha négyszemközt bármelyik kedves közeli barátnőmmel beszélgetek, vagy igen, mondjuk ki, elkezdek nekik panaszkodni, hogy ez nem ám pont olyan, mint amilyennek én elképzeltem, rögtön kiderül, hogy tényeg és hogy ők sem tudták, ők is ezzel szembesülnek, őket sem értik meg és mint egy gittegylet rágjuk a témát és tartjuk egymásban és ezzel főleg magunkban a lelket. Tényleg ennyi?
Micsoda kegyetlen mondás is ez, hogy “a boldogság a fejben kezdődik”. Megrémülök a gondolattól, hogy tényleg igaz.
Van az a másik közhely is, amit eddig imádtam, most inkább főleg aggaszt:
“A jó hír: Csak rajtad múlik.
A rossz hír: Csak rajtad múlik.”
Asszem ezt kellene meghímeznem falvédőszövegnek mint született feleség.
