Na, fél év kellett, hogy leessen a tantusz, mármint hogy nekem ez most qvasok volt.
És itt cseng a fülemben, ahogy kineziológusom mondja, hogy egy ember életében egyenként is a legnagyobb traumák pl.: költözés, válás, házasság, gyerek, munkahelyváltás, közelálló halála stb.
Most stócoltam fel az éjjeli szekrényem szabad sarkára a “Ne hagyd magad”, a “Mikor mondjunk nemet és hogyan”, “Az önérvénesítés művészete”, “Az optimizmus hatalma” c. kulcsos könyveket és Osho-tól a “Nők könyvét”, hogy kicsit jobban értsek ahhoz, hogyan kell gatyába rázni magamat. Most értettem meg, hogy miért vagyok ki, mint a liba attól, hogy tavaly 10 hét leforgása alatt “elvesztettem” a munkahelyemet, mivel szültem egy gyereket és közben 30 év Pesten lakás után kiköltöztem falura. És közben kimaradtak az oldások, a masszázs, az alvás (!), a baráti beszélgetések és a bulizás. Csoda, hogy nem kattantam be teljesen? Mert valamennyire bekattantam, az fix, csak még látom a fényt az alagút végén, tudom, hol kell a segítséget kérni.
oldást, oldást ide, de hamar…. fél kezemet egy oldásért!
