miért ne?

Tegnap meglátogatott egy barátnőm, akit “oly” ritkán látok. De szerencsére ez a beszélőkénket nem befolyásolja. Vannak ilyen kapcsolataim, akikkel úgy tudom felvenni a beszélgetés fonalát másfél-két év szünet után, mintha tegnap tettük volna le a telefont. És ez így jó. Ezt nevezem én letisztult kapcsolatnak, amikor nincsenek felesleges és megjátszós terhek aggatva ránk, meg elvárások. Hagyjuk, hadd történjen, aminek kell és ha összetalálkozunk, örülünk, ha meg nem akkor sincs szemrehányás, számon kérés és elvárás, na meg sértődés. Mert ilyen is volt ám, csak mással.

Szóval itt volt, megnézett minket és sok hír, sztori stb. után három dolog ragadt meg bennem - gondolatébresztően:

No1.: Miért nem kezdek új blogot, ha a régit a szolgáltató nem segít megszerelni. (Ez alapján evidens, hogy nem a réginél kezdek egy másikat - ugyebár.) És tényleg, miér is nem?

No2.: Miért sorakozik 5-6 befejezetlen, ill. félbehagyott könyv olvasásra várva az éjjeliszekrényemen? (Az nem kifogás, hogy azért, mert van egy 5 hónapos gyerekem, ill. csak részben, hiszen a könyvek felét akkor hagytam félbe, amikor még terhes sem voltam.)

 No3.: Miér nem voltam szószátyár az utóbbi időben a blogomban?