kezdünk beszélgetni

apa, anya, eper, mama, cica, auto, (NEM), hinta, tiktak… valamint a “mit mond a cica, kutya, kakas, oroszlán, csacsi, repülő, vonat… ?” kérdésre válaszol.

szisziháhá = sihuhu

imádom

felnőtté válni

az öregedés egy bizonyos szakasza, de tovább tart, mint gondolnánk és tudatosabbá válik, amennyiben gyerekünk születik

szerencsés esetben bölcsebbé válást jelent…

ui.: hogy várhatnám el, hogy valaki megváljon a régi hibás gondolatoktól, ha a régi hibás kávéfőzőgépektől sem tud megválni egy lomtalanítás során??!

emlékeztetőül

aszondta P szakértő barátom, kinek sokat adok a szavára, hogy:

1. kár megvitatni a témát, mert az elszólások olyan mélyről jönnek, hogy úgysem értené meg, csak megsértődne, továbbá teljesen meg van győződve magáról, hogy csak nekem akar jót.
2. meg kell tanulni nemet mondani. (ti.: a magyaro-i társadalom egyik legnagyobb ált. problémája szerinte a családi és egyéb emberi közvetlen kapcsolatokban a határvédés, -sértés folyamatos problémája. nem tudjuk védeni határaink és folyamatosan sértjük mások határait…)
3. tudnom kell a saját értékeimet, fejleszteni kell az önbecsülésemet, hogy nyugodtan tudjak nemet mondani, valamint, hogy lelkiismeret-furdalás nélkül tudjam a megjegyzéseket a fülem mellett elengedni.

((elég, ha csak én értem, csak emlékezzek!!!)

Objektív valóság

Na, ez az, ami nem létezik. Főleg, ha a halandó a saját szüleivel kerül vitatott/vitás helyzetbe. (Bármivel kapcsolatban.)

Apa mesét olvas (#2)

Rút rút rút, fel is le is út, meleg pulyka (=mérges pulyka) , te szereted csak a háborút…

na jó, nem égett a villany, tényleg félhomály volt.

lázálom

Harmadnapja égek 38 fokos lázban – véleményem szerint influenza miatt.  Ez annyira levert, hogy Joshi Barat műsorának bámulását sem tartom időpocsékolásnak. Megdöbbenve néztem, hogy kéri a 16 éves – egyébként értelmes(nek látszó) leányzó – alkoholistá(nak tűnő) segédmunkás anyját, hogy szeresse őt és foglalkozzon vele, legalább hetente hívja fel. (ti. a 20 éves bátyja tartja el, mert az anyja nem akarja/tudja) Ez számomra hihetetlen, inkább elképzelhetetlen. Talán mert már harminc múltam, meg talán (főleg) mert jódolgomban nem tudom, mit is kellene igazán értékelni.
Egy bölcs ember tollából olvastam (vagy hogy is szokták mondani), hogy úgy lettünk kitalálva, hogy a szülői szeretetet nem lehet meghálálni, viszonozni, csak továbbadni. És kezdem ezt elhinni lassan múló bűntudattal.  Mert bevallom, nincs néha terhesebb számomra, mint az aggódó anyai/anyósi*  szeretet.  (* Jelen esetben teljes mértékben második anyaként tekintve Őrá, semmilyen szinten nem rossz értelemben.) Most ugye beteg vagyok, és a törődése szinte még jobban lefáraszt, mint a gyermek  meg a láz együtt.
A szülői szeretet sajátossága -” szólt a mindenttudó” -, hogy Nálad is jobban tudja, mi a jó neked és ez szerintem  az életben az egyik legnehezebben kezelhető konfliktus, amikor nem akarsz tiszteletből és szeretetből visszaszólni az Anyának, de úgy érzed, már másképpen nem lehetne megállítani a túlcsorduló segíteni akarást. És ha baj van, mégis oda futsz haza, de ha minden rendben van, akkor meg – mondjuk ki – terhes és fárasztó tud lenni. És itt következhetne az én megfogadom, hogy ilyen meg olyan nem leszek, én ezt meg azt úgysem fogom megtenni majd a gyerekemmel. De hát ki tudja? Már most is más vagyok, mint két éve, két hete, két napja vagy két órája.

És máig megkönnyezem: http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/jozsefa/keseisir.htm

pedig a hétköznapokban nagyon fárasztóak tudnak néha lenni az anyukák. Én is egy fárasztó anyuka vagyok. Gondolom.

emlékeztető magamnak

akartam írni gondolatokat arról, hogy bizonyos zenék nekem gondolatébresztő hatásúak, filozófikus hangulatba sodornak akár egy-két perc alatt. remélem, erre még sor kerül, de most túl fáradt vagyok fogalmazni.

ja, és szembesültem azzal, hogy a félelmeink mennyire gúzsba kötnek minket.

Back to Life, back to Reality…

Két héttel Róma után teljesen visszazökkentem a napi kerékvágásba (takarítás, számlák, bevásárlás, játszóház, barátnők, telefonálás, …) Ráadásul most le is betegedtem. De ez mind nem érdekes, nem feltétlenül emlékezésre való.

Róma: Mérleg:
+
szép, izgalmas, változatos, leköt

-
februárban folyton esik, hol hideg van, hol meleg, drága minden, gyerekkel és haverokkal nem lehet, vagy egyik, vagy másik

Jó tanulság volt, majdnem elváltunk a végén. De fáradtan nem érdemes vitatkozni. Csak megnőnek az elvárások.

találóskérdés

narancs, lufi, labda, buborék, vízzel töltött lufi, dezodorgolyó, mandarin…

mi bennük a közös?

amellett, hogy gombócok, mindegyiket imádja a fiam. egy kb. két deci hidegvizet tartalmazó lufi  tíz perce durrant ki az ölemben az arcomtól kb 4 centire. az élmény leírhatatlan.

Kinek a pap, kinek a papné

Ha a Construmára megyünk, ajándék csak a cukorka, viszont bőségesen osztogatják a 10-20-40 stb% kedvezményeket a csempe-/tégla/-tetőcserép stb. jövőbeni vásárlása esetén.

Ha chopper- és motorkiállításra megyünk, szól a metál vagy rock zene és direkt kiszakított fekete neccharisnyás “cicis nénik” színesítik az eseményeket és a vásár utolsó napján kisorsolnak egy Harleyt.

Ha kutyakiállításra megyünk, csak kutyakajareklám megy, a jachtkiállításon meg “viszkivel” kínálgatják a komoly érdeklődőket (, ezért nem ittunk mi ott olyat).

Jelenleg a BNV területén mezőgazdasági gépkiállítás van, ami Drágám és Sógun is meglátogatott ma. A vásár második napján a kiállítók java mattrészeg, ugyanis mindenhol pálinka a welcomedrink… a büfében meg csak sültkolbászt lehet kapni. Ja és soha nem láttak még ennyi Jock Ewingot egy helyen összegyűlni. (Én sem gondoltam volna, hogy Mo.-n divat a cowboy kalap és az a nagyon béna texasi cipőfűző-nyakkendő fémcsattal…)