na jó, leesett az ágyról

állítólag mindenki átesik a leesésen…

de a vicc az, hogy mindannyian az ágyon voltunk, kikúszott kettőnk közül és egy pillanat alatt leesett

volt tompa puffanás, hangos üvöltés, csendes és kétségbeesett összenézés…

de nagyobb volt a lelkiismeretfurdalás, mint a sérülés.

ui.: meg voltam győződve róla, hogy nálam ez nem fordulhat elő, ha ott vagyok.

heti fejleményeim

1.) Kismanóm a négykézláb lötyögésből a mászás felé kezd tendálni, bár inkább még hátrafelé halad, mint egy kis rákocska. Nagyban motiválja az előrejutást a ma beszerzett két kis labda egyike (piros pöttyös gumi - of course, valamint a szivacs bélésű focibogyó).

2.) Beszereztem további mondókás, verses hajtogatós könyveket, az “A part alatt” címűt ma kétszer végigénekeltem neki. Érdekelte. A fürdővíz habbuborékjai roppant érdekesnek bizonyulnak. Továbbá arra jutottam, hogy inkább délután van étvágya anyatej helyett mással kísérletezni.

3.) Ma van a harmadik este a héten, amit egyedül töltök. Kissé unalmas, de el is gondolkodtat, mihez kezdjek az időmmel. Az uram mulat. Remélem, jó a buli. Én meg még nem tudom, hogyan értékeljem a “falak közé zárt szabadságom”.

4.) Sógun esküvőt emlegetett, méghozzá a sajátját - igaz a “Na nekem ilyen esküvőm nem lesz.” mondatban, de akkor is. Ki tudja, miből lesz a cserebogár.

Hollywood felé félúton

Ma a baba-mama jógának otthont adó gyerekházban forgatott egy “forgató”csoport, méghozzá baba-mama dvd-hez anyagot. Mi is szerepelünk, mi vagyunk a fiammal az “egyik” alany, akiknek a tanár magyaráz (kettőből!!!). Állítólag a dvd-t majd könyvesboltokban és a plö a tecsóban is lehet kapni. ( valszeg csak 995,- vagy csak 1995,- jó magyar forintért) Híres lesz a kisfiam. Főleg, mert ővele demonstráltuk, hogy mit kell tenni, ha a gyerek megunta a babamasszázst és sírni támad kedve. Konkrétan idézem az oktatót:” És ha a baba megunta a masszázst, keressünk más elfoglaltásgot, és engedjük szabadon játszani.” És ilyen alámondás mellett én kisétáltam a képből síró gyermekemmel a kezemen. (fontos: a babamasszázs a jóga foglalkozás 60 percének első 15 perce…) Pedig már 10 hete űzzük minden kedden délelőtt óriási lelkesedéssel… de úgy látszik a rivaldafény nem az ő világa. Mondjuk én is patakokban izzadtam a nagy reflektorok fényében, szegénykém…

ui. Az ÁNTSZ előírása szerint a babaúszáson kötelező az úszósapka, mármint a gyermekek részére, tudniillik, pont 3-8 hónapos korban váltjáka hajukat, és állítólag nem higiénkus így a vízbe hullajtani azt. Kérdem én, hogy mi higiénikus plö azon, hogy különféle apukák és anyukák fürdenek egy medencében a mások és saját gyerekeikkel? Mi ehhez képest pár babahajszál a folyamatosan forgatott vízben? Arról nem is beszélve, hogy kisfiam kb. úgy néz ki, mint a Szecskában a gyógyvízben ücsörgő nyugdíjasok, amikor a közelező úszósapkát a fejébe húzom. Mondjuk tény, hogy nem értette, miért röhögünk mindannyian, amikor ránéztünk ma délelőtt.

fél?siker

mivel már egy hónapja próbálkozunk a gyümölcsökkel, gondoltam, itt az ideje a főtt zöldségeknek.

jött hát a délideji szopizás után 20 perccel egy kis főtt krumpli… miután öt-hat próbálkozás alatt sikerült egy gyógyszerészeti mérleggel is alig mérhető mennyiséget belecsempészni a szájába, (pedig alapvetően érdeklődő volt), rám bézett a nagy barna szemeivel, kicsit kidugta a nyelvét és egy pillanat alatt kihányta a láthatatlan mennyiségű főtt krumplit továbbá a 20 perccel korábban elfogyasztott anyatej jelentős részét is. majd könnybe lábadt a szeme és nézett rám könyörgően… mára befejeztük a kísérletezést. lehet, hogy inkább répát vagy sütőtököt próbálok holnap vagy holnapután.

Szeretem a csendet…

…például, amikor a kisfiam este elalszik a karjaim között, és én nézetem a nyugodt kisismult kis arcát, ahogy elengedi magát és elmerül az álmokban. Vajon, miről álmodik ő közel 7 hónaposan? Ilyenkor már csend van és félhomály, csak a madarak nyugodt, esti csiripelését hallom. Mert ilyen frankó helyen van az otthonom, hogy a madarak csicsergésén és a munkából hazatérő agglomerált értelmiségiek új (= nagy és csendes) céges autóinak suhanásán kívül itt este hét körül nincs zaj.

Már készülünk férjemmel a  jó időre, egyik este is bort kortyolva, sonkát és sajtot falatozva ültünka teraszon, várva a naplementét, igaz, még sídzsekiben, hogy nehogy megfázzunk, de már akkor is a teraszon. Virágzik a környék, bármelyik ablakon nézek ki, egy fehér virágba borult fát látok, igen, körben kertek vannak.  Erre akarok emlékezni.

Szeretem a csendet és a hétfőt, mert ilyenkor pihenem ki a zajos (családias/családos) hétvégéket. Csak hárman vagyunk, vicces ébredés, nyugodt reggeli, játékos délelőtt, könnyű séta. (Ma már csak pulcsi kellett, kabát nem.) És délután még kakaóscsigát is sütöttem. Hát ilyen lettem.

Férjem szerint sok feszkót elfolytok, de szerintem nem, csak éppen hirtelen vagyok és türelmetlen; és ezt ő úgy értelmezi, hogy kitör belőlem. Nem vagyok pszichológus, de ő sem. Én így magyarázom, ő úgy. Tény, hogy ez a három nap lefárasztott, de a mai nappal helyreállt az átmeneti nyugalom. És főleg, hogy én inkább  forrásnak érzem magam, míg ő nekem a csendes alkonyati tengerre emlékeztet.

ÉS NÉZTÜK A SZIVÁRVÁNYT!!!! Álltunk az ablakban, a teljes kapu látszódott, sőt, dupla szivárvány volt. Kisfiam ült a karomon és lesett, amerre mutattam, hol az ujjamat, hol a kertünket, hol az ablaküveget nézte, többször rámpillantva, mert nem értette, miért lelkesedem ennyire. Annyira kedvesen volt kérdő a tekintete. Értette, hogy valamit nagyon nézni kellene, de hogy mit, azt nem találta sehol. Pedig mondtam neki, hogy milyen szép kapu, a menyország kapuja és onnan jönnek az angyalkák vigyázni ránk. És nézte, nézte a mutatóujjamat, meg engem felváltva - a drága.

Hát erre a hétfőre mindig akarok emlékezni.

ki tudja?

azt álmodtam, hogy barátném babát vár és olyan gömblyű a pocakja, mint egy labda. rá is fogok kérdezni nála, mert tudom, hogy tervezik a másodikat. álmomban szép volt, jól volt és minden rendben volt. remélem, nem csalnak a megérzéseim.

a nagy hangyatitok

Nem kis méretű nappalink (gyakorlatilag) közepén -  körben több négyzetméternyi szilárd hideg burkolattal körülvéve -  szakrális hangya zarándoklat- és sírhely  létesült. Az útvonalat nem találjuk, viszont minden reggel kb. 6-8 új hangyatetemet fedezünk fel, hiába takarítjuk el a holttesteket minden nap. Néha még a haldoklásnak is szemtanúi lehetünk, de nem tudjuk őket vallatni, mert nem akarjuk az utolsó perceket megzavarni holmi kíváncsiskodással. Mégis érdekelne, hogy vajon milyen telihold-csillagállás, milyen mágneses mező tereli szerencsétlen soklábúakat a nappalink lépcsőjére meghalni???

12 napos “késéssel” befutott a második is,

mármint a második fog.

Kijött. Ma láttuk, tapintottuk. Nem okozott felfordulást, csak diszkréten csatlakozott az elsőhöz, aki már kb. 1-2 mm magas pici fiam pici ínyében…
Már csak 18 db van hátra a következő cca. 1,5 évre. Nem sietünk sehova. Ja, és ma végre apa is látta, ahogy hasról hátra fordult, immáron negyedszer életében önállóan. De tekintetében az öröm mellett nem bujkál a tudatosság. Vagy ha igen, én nem szúrtam ki.

és szólt a nagynéni:

no.1: ” Mér, amit hívni szoktunk, annak száma van, baz’meg.” (Merthogy az email címet ő hívni szokta, azé’ gondolta, hogy kell, hogy legyen emailszám is…)

no.2: ” Mer’ az a Neo meg elmegy hátra, a dimenziókba a pi…ába.” (Indoklásképpen, miért is nem szereti a Mártixot.)

Osho mondja:

“A legalacsonyabb foknál a szerelem csak egy politikai kapcsolat. A legmagasabb csúcson viszont a tudatosság egy vallásos állapota.
…
Amikor a szeretetről vagy szerelemről beszélek, én a szeretetről mint állapotról beszélek. Ez csak akkor lehetséges, ha a szeretet egyre meditatívabb benned.
…
Buddha is szeret és Jézus is szeret, ám ez a szeretet nem vár viszonzásra. Ez a szeretet csak merő örömből fakad, az adás öröméből.”